Nyáron hosszú heteken, hónapokon át teljesen száraz volt a Szentléleki-patak medre, víz hiányában csak szemét rejlett benne. A karácsony előtt lehullott, majd elolvadt hó hatására gyors folyású kis folyóvá változott, a nagyobb zúgóknál az 1111-es útról is hallani az alábukó patakvíz robaját.
A Kenyérmezői-patak és a Szentléleki-patak nálunk toplistás vízfolyásnak számít és bár alapvetően mindkét patak vize szennyezett, medrük, partjuk pedig tele van szeméttel, mégis kitüntetett szereppel bír az oldalunk tekintetében. Mindkettő patakon van egy-egy hangulatos kis zúgó, amolyan mini vízesések, melyeket nem sokan ismernek, de azért elég látványosak.
A december 23-i nagy havazást erőteljes és gyors olvadás követte, ezért mi arra számítottunk, hogy a Kenyérmezői-patak ha nem is okoz pusztítást, de legalább kilép a medréből, míg a Szentléleki-pataknál azt vártuk, hogy legalább a duplájára-triplájára nő a vízhozam. Végül előbbi esetében szinte jelentéktelen vízszint-emelkedést tapasztaltunk, utóbbi viszont szemmel láthatóan bővizűbb lett.
December 26-án, karácsony másnapján kerestük fel a patakot, a Cserepes-völgyben lévő kis fahídnál álltunk meg, ahol kibetonozott mederben bukik alá a víz. Most nagy robaja volt a vízesésnek és pár méterrel lentebb azt is láttuk, hogy a sebes patak igencsak kezdi alámosni a partfalat. Sárgásbarna színe arra utal, hogy most sok hordalékot hoz, de azért pár nap múlva a vízhozam biztosan csökkenni fog és a patakvíz is átlátszóbbá fog válni.
