Az elmúlt hetek-hónapok csapadékszegény időjárásának köszönhetően napról-napra folyamatosan csökkenni kezdett a vízszint és eljutottunk arra a pontra, hogy szinte teljesen kiszáradt a búbánatvölgyi Fürdő-tó.
Egy év megint elsuhant: a pandémia árnyékában csak úgy csendben elteltek a hónapok, mígnem újra magára öltötte őszi köntösét eme kis búbánatvölgyi ékszerdoboz. Lágyan fújta a szellő a sárguló, barnuló faleveleket, melyek a fájdalmas búcsút követően egyszercsak elváltak anyjuktól és megkezdték végső útjukat a talaj felé. A haláltusa olykor gyors, máskor lassú, majd földet érve nem mozognak többé. A bűvöletnek vége van.
Abroncsok és cipőtalpak tapossák őket tovább, kiszáradnak, széttöredeznek, majd rongyosra szakadva múlik el dicsőségük a Füdő-tó partján. Az égiek is megsiratnák őket, ha lenne könnyük, csakhogy hetek-hónapok óta nem csordul ki egy-két cseppnyi sem a mennyei szemekből. Világunk szomjazik, patakjaink csermelyekké apadnak, tavaink pocsolyákká zsugorodnak.
Nincs értelme már elővenni a bikinit a szekrényből – mondjuk a nevével ellentétben régóta nem lehet ott strandolni -, ne hajtogassuk szét és fújjuk fel az úszógumit, hiszen nincs hol lebegni vele. A Fürdő-tó is áldozatául esett az aszályos időszaknak. Élt 2021-ig. Reméljük mindannyian megéljük a feltámadását.
