Mint tudjuk, a Nap mágneses terében helyi zavarok lépnek fel, és ez az anyagkiszakadás okozza a napfoltot. 17. században fedezte fel Galilei ezeket a foltokat, és megfigyelte, hogy amint eltűnnek, hűvösebb évtizedek következnek be.
Júliusban újra előfordul az, ami már párszor bekövetkezett a világtörténelem során: teljesen eltűnnek a napfoltok!
A képen Abraham Hondius – A befagyott Temze című, 1677-ben készült festménye látható.
Ilyenkor a naptevékenység közelít az abszolút nullához, és ez azt eredményezi, hogy pár évig-évtizedig hűvösebb telek várhatók. A 17. században is előfordult ilyen időszak, akkor a tél novembertől márciusig tartott, Londonban befagyott a Temze, amin vásárokat tartottak, egészen 1814-ig. Hollandiát pedig gyakran vihardagály sújtotta.
A NASA, akik a fenti fényképet is készítették, 2019-2020-ra tippelik a szoláris minimum csúcspontját. Nem kell attól tartani, hogy az egész bolygó egy hatalmas hógolyóvá áll össze, viszont hidegebb telek következhetnek.
A naptevékenység csökkenése elősegíti a káros kozmikus sugarak minél nagyobb számú Földet érését, ami roncsolja az űrhajósok DNS-ét. Pár év múlva kiderül, bejött-e a jóslat.
Te mit gondolsz a cikkben leírtakról?