A 2021-es év egy élményekkel teli nappal indult számunkra. Szerkesztőségi csapatunk egy tagjával és néhány közös ismerősünkkel Dorog és Csolnok között tekeregtünk, sőt még a Nagy-Getére is feljutottunk. Élménybeszámoló a január elsejei túránkról.
Tavaly év végén néhány barátommal elhatároztam, hogy a 2021-es esztendőt egy felejthetetlen élménnyel indítjuk, azaz túrázunk egy jót január elsején. A szilveszter sajnos a COVID-19 járvány árnyékában telt, így klasszikus nagy bulikról az előírások betartása mellett sem lehetett beszélni..
Az idei esztendőre több nagy célt is kijelöltem magam előtt, ezek közül az egyik, hogy több túraútvonalat is be szeretnék járni a környéken, illetve a tágabb környezetemben.
Társaimmal továbbá elhatároztuk, hogy idén teljesítjük a Bányászkör instant túramozgalom 33 kilométeres távját, a Hantken Miksa-kört. A mozgalom egyébként egyre népszerűbb, létrehozása a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) természetjáró szakosztályához fűződik. Na de térjünk vissza a január elsejei kirándulásunkhoz.
Pénteken a 12 kilométeres Reimann-altáró körre vállalkoztunk – ezzel szerettünk volna alapozni a 33 kilométeres etapra – de a megadott útvonalat egy kisebb kitérővel megtoldottuk. A visszafogott ünneplés után újév napján késő délelőtt indultunk útra a dorogi Reimann Bányászattörténeti Miniverzumtól.
A kálváriára érve a dombtetőről láttuk a lassan ébredező várost és a környező településeket. Innen Csolnok felé haladtunk tovább, a lépés megtétele közben olvastuk a betonkerítésre felírt és valamelyest már lekopott szocialista feliratokat és eszembe jutott sok régi emlék, amikor is ezeken az utakon jártam.
A rutinos túratársaknak köszönhetően hamar elhagytuk Dorogot és beléptünk az erdő birodalmába, A „rengeteg” számomra mindig is egy olyan hely volt, ahol a legközelebb érezhettem magam a természethez.
Az erdő élménye most is magával ragadott és gyönyörű helyeken vezetett az utunk a Gete felé.
A csolnoki kertek alatt egy különlegességre figyeltünk fel. Egy telken őzek élnek, akik kissé félve, de odajöttek a kerítéshez, így le tudtuk fotózni őket. A túrázás során egyébként sok olyan helyen fordulhattam meg, ahol nagyon különleges képeket készíthettem.
Ezek közé tartozik a 380 méter magas Gete-hegy (a csúcsra vezető kisebb kilátópont, ahol éppen paplanernyősök próbáltak felszállni), majd a 457 magas Nagy-Getén is előkerült a telefon.
Túratársaim is kihasználták a kedvező időjárási adottságokat és hozzám hasonlóan sok fényképpel és emlékkel lettek ők is gazdagok. A csúcsról a falu felé vettük az irányt és még felmentünk a Henrik-hegyre is.
Egy kisebb sáros kaptató után ott voltunk a kilátóhelyen, ahol percekig gyönyörködtünk a panorámában. Végül még jó néhány kilométer után, megfáradva, sárosan érkeztünk vissza Dorogra.
A végül 16 kilométeresre nyúlt kirándulás alkalmával nagyon sok élménnyel és fantasztikus pillanattal gazdagodtam, de nyugodtan mondhatom a többiek nevében is, hogy ez egy olyan túra volt, ami mindig emlékezetes marad mindannyiunk részére. Barangolás közben sikerült kiszakadnom a mindennapok nehézségeiből, számomra ugyanis fontos, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is feltöltődjek, és új impulzusokkal gazdagodjak.
Mindenki számára csak ajánlani tudom a Reimann-altáró körtúrát. A természetben eltöltött idő felbecsülhetetlen. Az emberek mindennapi életét és mentalitását is teljesen meg tudja változtatni, főleg akkor, ha ilyen jó helyen kirándulhat az ember.
Te mit gondolsz a cikkben leírtakról?