Bár január 20-án, csütörtökön délelőtt kisebb hózápor érte el Esztergomot és a térséget, az még semminek számított a délutáni brutális hóviharhoz képest. Az Időkép beszámolója szerint 15:30 után nagy sebességgel érkező, úgynevezett graupel zápor, vagyis hódara varázsolta fehérré a Dunakanyart.
A délelőtti gyenge havazásnál egy kicsit összeszorult a gyomrunk, mivel azt véltünk, hogy már megint egy újabb erőtlen próbálkozást láthattunk Tél tábornoktól. Sőt kora délutánra még a nap is kisütött… Aztán Felvidék felől egyre inkább besötétedett és láthatóvá vált mindaz, amit az Időkép radarfelvétele is jelzett.
15:50 körül értünk Tátra és a benzinkút parkolójából figyeltük az Ebed-Muzsla, vagyis a Duna felől érkező záport. Úgy egy-két percig még az eső szemergett, majd nagyjából 15:55-kor megérkezett a viharos szél. Éppen Tokodaltárónál haladtunk, amikor lecsapott az „ítéletidő”. Pillanatok alatt minden fehér lett, a hó szinte vízszintesen esett.
16 óra elmúlt, mire lassúmenetben odaértünk Dorogon a Csolnoki úthoz. A temetőnél vészvillogót használva csorgott lefelé egy kisteherautó – vélhetően a sofőr nem rakatta fel a téligumikat és egy kicsit megijedt az égi áldástól. A Baumitnál lévő vasúti átjárótól csak lépésben tudtunk haladni, mert annyira csúszott a lepelnyi hórétegtől az úttest, hogy mindenki egy kicsit visszább vett a tempóból.
Aztán olyan 16:25 körül már a dági elágnál jártunk, mikor láttuk, hogy Sárisáp felől tisztulni kezd az ég. Előbukkant az adótorony és a havazás erőssége is alábbhagyott. Sárisápon, az 1947. január 20-i bányaszerencsétlenség 75. évfordulójára tartó megemlékezőktől megtudtuk, hogy olyan hirtelen csapott le a falura a hóvihar, hogy egyesek visszafordultak és inkább kocsival mentek fel, mert gyalog elviselhetetlen volt az időjárás.
Úgy 17 órára az úttestről szinte mindenhol eltűnt a hó, csak a mellékutcák maradtak havasak, na meg a házak közötti zöldterületek.
Te mit gondolsz a cikkben leírtakról?