Egy hónapja tekert térségünkben a Tour de Hongrie mezőnye

Augusztus 29-én rajtolt el a Tour de Hongrie mezőnye: a bringások tikkasztó hőségben tekertek. Eltelt egy hónap, az időjárás ahhoz képest jelentősen megváltozott. Akkor nem győztünk árnyékot keresni, most pedig örülünk, ha egy kis napfény ér minket. Virágostóth Krisztián, csapatunk újdonsült tagja egy hónapja tér magához, annyira bejött neki a futam. Íme a visszaemlékezése.

A cikkel kapcsolatban sok pozitív és bíztató visszajelzést kaptam ez inspirált és ösztönzött arra, hogy egy kicsit egyedi megközelítésből emlékezzek emlékezzünk vissza. A cikk elkészítésében ismét aktív szerepet vállalt Sádli Gyula akinek nagy köszönettel tartozom, hogy ebben a nagyszerű projektben végig együtt dolgozhattunk.

Augusztus 29-én indult el Esztergom városából a 41. Tour de Hongrie magyar kerékpáros körverseny. Mind a versenyzők, mind az érdeklődők szerencsések lehettek, hisz az ország ikonikus, nagy múltú településéről rajtolt el hazánk legnagyobb és a Közép-Európában tartott kerékpárversenyek között is egyre nagyobb elismerésnek örvendő megmérettetés. Az idei versenyen öt world team is részt vett.

Augusztus 29.-e ideális nyár végi időjárást hozott a verseny megrendezéséhez: harminc fokot meghaladó hőmérséklet, derült, napos idő fogadta a mezőnyt.

A verseny útvonala számtalan olyan helyszínt tartalmazott, ami a természet és az épített környezet szépségeivel emelte a verseny renoméját. A sport élményem túl lehetőség nyílt arra, hogy Esztergom, a Dunakanyar és Dobogókő szépségeit élőben és a közvetítés által még szélesebb közönség is megcsodálja.

A verseny tekintetében a legfontosabb helyszínek közé tartozott a Dobogókőn kijelölt hegyi befutó, az Esztergomi Bánomi áttörés és az utolsó emelkedő, vagyis a befutó előtti, Vár utcai szakasz.

Először is Sádli Gyula szemszögéből nézzük a versenyt, illetve az ő helyszíni benyomásai olvashatók az alábbiakban.

Személy szerint az utolsó emelkedő előtti kanyarban vártam a versenyzők megérkezését, a helyszín remek lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy láthassuk a kanyar előtti mozgolódásokat, az ideális ív keresését, illetve az utolsó nagy levegővételeket a befutót megelőző emelkedő lábánál. Maga a kanyar minden résztvevő számára sorsdöntő, hisz amellett, hogy koncentrálni kell a minél, jobb helyezkedésre, a megfelelő lendület és erő összegyűjtése mellett nem szabad elfeledkezni a kicsúszás, bukás veszélyeiről. Az elmúlt évben pont ez a kanyar volt sorsdöntő a befutó szempontjából, hisz egy bukás által teljesen felborult az addig kialakult sorrend. Idén erre nem volt példa, talán pont a tavalyi tapasztalatokra építve a mezőny hiba nélkül vette a kanyart és fordult rá az utolsó emelkedőre és készült fel a mindent eldöntő hajrára.

A következőkben a Basaharchoz közeli helyszínemet szeretném bemutatni. A helyszín választáskor nem klasszikus belvárosi, illetve nagy forgalmú helyet kerestem. Olyan helyet akartam találni, ahol a természethez nagyon közel nézhetem a versenyzőket. Az előző napokban sokat gondolkodtam a helyszín kiválasztásán és az első szakasz útvonalából kiindulva nagyon nehéz volt a választás, hiszen lenyűgöző helyeket érintett a verseny útvonala.

Esztergom és Pilismarót közötti Basaharc előtt található országút melletti kis bekötő úton találtam meg a legoptimálisabb helyet a verseny megtekintéséhez. A helyszín közel volt az erdőhöz, ami az igazi nyári napsütéses forró napon kellemes érzést biztosított. Az erdőt, amiatt is kedvelem, mert segíteni tud a kikapcsolódásba és olyan környezetet nyújt, ahol fel tud töltődni az ember. A helyszín választáskor arra is próbáltam figyelni, hogy a pontról, ahol tartózkodom messzire is el lehessen látni és a kerékpárosok jól fotózhatóak legyenek.

Az alábbiakban néhány fotó az említett helyszínről:

A harmadik körben, amikor a választott helyszínemtől elment az utolsó kerékpáros is gyorsan a Bazilika felé indultam, hogy az izgalmasnak ígérkező befutót élőben tekinthessem meg. A célállomáshoz érkezve hatalmas volt a várakozás a kerékpárosokra és érezhető volt, hogy egy nagyon emlékezetes befutó lesz. Nem is okoztak a kerékpárosok csalódást és gyakorlatilag a célvonalig öldöklő csata folyt a szakaszgyőzelemért és az érte járó sárga trikóért. A szakaszt végül nagy hajrában a spanyol Jon Aberasturi nyerte.

A befutót sajnos bukás nélkül nem úszta meg a mezőny. A balesetet szenvedett versenyzők könyebb sérülésekkel megúszták és a második Debreceni szakaszon részt tudtak venni.

A verseny életre szóló élmény számomra és úgy gondolom, hogy Esztergom jelesre vizsgázott a versenyrendezés szempontjából és a város sokat profitálhat a jövőben ebből a versenyből. Remélem a jövő évben is megrendezésre kerül az esemény és a koronavírus nem fogja rányomni a bélyegét az eseményre és még többen érkeznek ki szurkolni a csapatoknak.