November 15-én, egész nap szürke, nyirkos időnk volt, majd a naplemente után – amit egyébként a vastag felhőréteg miatt nem láthattunk – sűrű köd telepedett Esztergomra és a környező településekre.
Úgy 14 órakor váratlanul csörgött a telefonom: „Megyünk ma valamerre fotózni?” – kérdezte egy ismerős hang, majd azt feleltem, hogy 16 óra körül felmegyek az esztergomi Vaskapu-hegyre, hogy megnézzem, vajon most ellepi-e a szürke lepel a várost. Végül nem csak ő, hanem egy harmadik barátunk is velünk tartott, aki a várakozás közben felolvasta nekünk az egyik novelláját.
Úgy 16 óra 20 körül mentünk ki a kilátóhoz, vagyis a sziklákhoz, ahonnan azt láttuk, hogy a Vaskapui út mentén elkezdett felkúszni a köd. Igen ám, de mire üzembe helyeztük a kameránkat és felállítottuk az állványt, addigra szinte szét is foszlott, így hiába videóztuk később bő 10 percen át, még a fénykereszt is tisztán látható volt.
Aztán inkább lemásztunk a sziklákhoz, hogy megörökítsük Esztergomot, ami szépen lassan felhőlepelbe bújt. Egyre halványabban látszódott az autógyár, a nyáron felavatott gyorsétterem öreguras cégérjének fényét is elnyomta a köd. (Egyébként, ha szeretitek a gyönyörű pillanatokat, akkor egy-egy ködös napon menjetek fel a hegyre. Előfordul, hogy csak a magasabb pontok, csúcsok emelkednek ki a felhőtengerből.)
Aztán úgy 16:45 felé elindultunk lefele. Bizony, mintha a ködös Albionba érkeztünk volna! Éppen csak elértük a Vaskapui út első (vagy utolsó, attól függ honnan nézzük), a látótávolság úgy 5-10 méterre csökkent, majd a Bánomi lakótelephez érve javultak a látási viszonyok.
19 óra körül még jártunk egyet a városban, addigra az egész településen – és mint később megtudtuk, sokfelé a környéken is állandósult a köd, amolyan Silent Hill érzetet nyújtva az embereknek. Ti hogy viseltétek? Írjátok meg nekünk.
Te mit gondolsz a cikkben leírtakról?